Sziasztok! Hatalmas kiesés után rakom fel az új részt...Remélem még akad olyan aki olvassa. :) 

6.Fejezet- Múlt emlékei

Két hete vagyunk itt. 9:07-ett mutat a telefonom kijelzője. Emily dolgozik, Ben Sethnél van, én pedig Sammel takarítok. Beosztottuk, én az emeletet, ő meg lent.

Lett 11 óra, mire végeztünk. Sam kitalálta, hogy elvisz sétálni az erdőbe. Először nem igen örültem neki, mert féltem eltévedünk,vagy ránk támad valami állat. De aztán rájöttem, hogy Sam erdész és ilyen nem történhet meg.

- Szóval, mesélj magadról! - kezdte Sam, miután feltornásztuk magunkat, egy kidőlt fára. Vagyis inkább én tornásztam, Sam felugrott.

- Mire vagy kíváncsi? - mosolyogtam rá.

- Mindenre. Kezdheted az egészet onnét, hogy megszülettél. Vagy inkább onnét, hogy az eszedet tudod. - nevetett.

- Fuu...4 éves voltam, mikor kiderült, hogy van egy öcsém. Kezdetben nem örültem neki. Magam sem tudom miért, csak nem és kész. 8 éves koromban az iskolában beiratkoztunk a legjobb barátnőmmel, Mayával táncra. Ő annyi idős mint én. Egy napon születtünk, ami érdekes mert a világrahozóink nem ismerték egymást. - kezdtem bele. - Maya és Denna rávett, hogy kezdjek el közeledni Ben felé, hisz ő az egyetlen igazi rokonom. Mikor nagyobb lett, elvittem hintázni, fagyit enni és színházba. Észre sem vettem, mikor kezdek el rendes testvérként gondolni rá. Külsőre egyáltalán nem hasonlítunk szerintem. De belsőre nagyon. Szinte mindenben egyezik a véleményünk. Mikor Maya magába zuhant sok időt töltöttünk hármasban amitől, jobban összekovácsolódtunk. Legjobb barátok lettünk. - mosolyodtam el. - 14 éves koromban belekeveredtem egy rossz bandába. Drogozni kezdtem és bulikba jártam. 16 éves koromban felléptünk egy iskolai rendezvényen a tánccal. Be voltam tépve és leszédültem a színpadról. Eltört a lábam és pár bordám, fekvő gipszet kaptam. Mikor a tanárom rájött, hogy mitől estem le, kirúgott a táncosok közül. - fejeztem be.

- Hogy érted, hogy rossz bandába keveredtél? - húzta össze Sam a szemöldökét. Felfedtem előtte az életem egy részét.  Semmi jelét nem mutatta, hogy ideges lenne. Reméltem, hogy nem, az.

- Maya 12 éves korában szerelmes lett egy Alex nevű srácba. A fiú rossz környezetbe vitte és 2 éven keresztül kihasználta. Vele fizetette ki a drogokat és rávette, hogy este szökjön el otthonról hozzá.  Mikor Maya rájött, hogy Alex csak játszik vele, dühös lett és felejteni próbálta. Közösen kezdtünk inni, cigizni, drogozni és bulikba járni. Erről a mélypontról egy Robert nevű srác hozta fel. 1 évig együtt voltak, majd a fiú autóbalesetben életét vesztette. Maya is az autóban ült. Azóta teljesen magába fordult. Már nem iszik, nem drogozik, nem jár bulizni. A barátaival sem tartja a kapcsolatot. Csak Ben és én maradtunk neki. Senkiben nem akar megbízni, mert fél átverik, vagy elhagyják. Megkért szokjak le azokról a dolgokról, amikről ő is. Belementem. - gondolkoztam el egy pillanatra. Nem akartam folytatni.

- A rendőrség tudja? - kérdezte Sam pár pillanattal később. Még most sem láttam rajta, hogy ideges lenne. Remélni mertem csak, hogy nem kérdezi meg, hogy most is drogozom-e. Nem tudom mit szóltam volna...

- Nem. Senkinek nem szólhattam róla. - csak akkor vettem észre, hogy sírok, mikor megéreztem számnál a sós ízt.

- Hé semmi baj! Itt nem érhet bántódásod sem Bennek sem neked!- ölelt magához Sam. A kapcsolatunk a testvéri zónából kezdett átmenni, apa-lánya dologba. Ha vele voltam azt éreztem, hogy biztonságban vagyok.

- Most te jössz! - néztem fel rá.

- Apám még egészen kiskoromban elhagyott anyát és engem, mert nem bírta a családfenntartással járó terheket. Utoljára az esküvőnkkor találkoztam vele. Oda is csak Em kedvéjért hívtam meg. Havonta fizetett a gyerektartásért és béna ajándékokkal próbált lekenyerezni. Mikor nagyobb lettem próbáltam levenni anya válláról minden terhet. 12 évesen 3 munkahelyen dolgoztam feketén. 19 éves koromban édesanyám rákban elhunyt. - fejezte be. Arca elkomorult az emlékektől.

- Nem akarok olyan apa lenni mint ő. Ha kezdek olyan lenni kérlek szólj! - nézett szemembe.

- Te soha nem leszel olyan. - mosolyogtam fel rá.

Valahol a tudatalattimban éreztem, hogy már rég nem a baráti zónában vagyunk. Ő az apám, én pedig a lánya. De nem vallottam volna be soha senkinek. Még.

5. Fejezet- Valami alakulgat...

Sziasztok! Sajnálom ezt a sok késést, már jó a gépem és igyekszem írni a többi fejezetet is! :) 

Másnap újult erővel keltem fel. 6 órát mutatott a telefonom. Nem tudtam magammal már mit kezdeni, így halkan beosontam a fürdőbe. A forró vízcseppek segítettek ellazulni. A samponomért nyúltam, hogy a vastag tincsekben álló hajamba masszírozhassam.

Nem sokkal később, frissen mosott hajjal, felöltözve készen álltam az előttem álló napra.

Halkan mentem le a lépcsőn, nehogy felébresszem Saméket. Ám Em már ébren volt.

-         Jó reggelt! – köszöntem vidáman.

-         Nina! – pördült meg Emily. Éppen palacsintát sütött.

-         Ne haragudj! Nem akartalak megijeszteni! –mosolyogtam rá és nyomtam puszit az arcára. – Ha gondolod, segíthetek. – mosolyogtam még mindig.

-         Oké. Akkor, ha megkérhetlek, légy szíves süsd ki a palacsintákat, míg én kiteregetek. –simogatta meg hajamat.

Eleget téve kérésének sütni kezdtem a tésztát. Dennával gyakran szoktunk együtt sürögni-forogni a konyhában. Míg Emily levitte a ruhákat és kiteregetett, majd újra elindította a mosógépeket, addig én ki is sütöttem a palacsintákat. Rátettem egy zöld tányérra, majd letakartam egy konyharuhával, hogy lassabban hűljön.

8 óra volt. Ben is felébredt. Lejött és segített megteríteni.

-         Héé, mi ez a jó illat itt? – nézett körbe kómásan Sam.

-         Épp jókor keltél! Kész a reggeli. – ölelte át Emily.

Leültünk az asztalhoz, majd a reggeli híreket hallgatva enni kezdtünk. Újabb medve támadás, még több áldozat, az eltűntek száma nő…a szokásos. Az elmúlt 10 nap erről szólt. Pault egy hete nem láttam, a tábortűz óta. Sok dolga lehet, hogy megkeressék az eltűnteket. Sam azt mondta, kimerült, de majd beugrik meglátogatni minket. Hiányzott!

-         Legyetek jók! Sziasztok! – puszilt meg minket Em és rohant ki az ajtón.

-         Hova megy? – kérdeztem furcsán. Ennyire elbambultam volna?

-         Behívták a kórházba. Azt mondták sürgős. Találtak egy embert az erdőben, akit széttéptek a medvék. Te merre jártál? –kérdezte Sam nevetve.

-         Paulon jár az esze. –mondta Tesóm mindent tudóan. – Azt ne mond, hogy te még nem vetted észre mi van köztük. Teljesen egymásba vannak habarodva, csak egyik sem mer lépni. – folytatta unottan miközben villájával mutogatott.

-         Ez nem is igaz! Paul és én csak barátok vagyunk! –mondtam ellenkezést nem tűrően. Semmi köze hozzá! Ben védekezően felemelte a kezét. Sam az öklét a szája elé tette, úgy próbálta visszatartani a nevetést. Figyelmeztető pillantást küldtem felé, amitől abbahagyta.

-         Ben ez Paul és Nina dolga. Nekünk ebbe semmi beleszólásunk. - mondta komolyan. - Hagyd a szerelmes pacsirtákat dalolni. - röhögtek együtt most már.

A fiúk lepacsiztak, majd tovább kezdték költeni a mi szerelmi életünket. Nem voltam kíváncsi rá. Fogtam magam és a maradék palacsintámat magamba tömve, elmostam a tányéromat és a szobámba vonultam.

Leültem az íróasztalomhoz a laptopommal és a telefonommal majd zenéket kezdtem letölteni. 10 óra van. Maya még biztos alszik. Ottawában még csak 7 óra van.

-         Hahóó, megjött a pacsirtád. –nézett be Ben. Gyorsan oda futottam az ágyhoz, elvettem egy párnát és nekidobtam. Ő röhögve futott le a nappaliba. Követtem a példáját.

Leértem és tényleg ott állt. Terepmintás térdnadrágban és fekete izompólóban. Meghallotta, hogy jövök és felém fordult. Arca felvidult, hogy meglátott, de még mindig nagyon fáradtnak tűnt.

-         Szia! –köszönt.

-         Sam szerintem jobb lesz, ha mi most kettesben hagyjuk a – Ben nem tudta befejezni, mert Sam befogta a száját. Tudtuk mit akart mondani.

-         A fiatalokat. –fejezte be helyette. Majd kilökdöste az ajtón.

Leültem a kanapéra, Paul meg mellém.

- Csak nekem tűnik úgy, hogy kerülsz engem? - vágtam rögtön a közepébe.

- Mi? Nina erről szó sincs! - szinte megsértődött a kérdésemen.

- Akkor miről? Napok óta nem láttalak. - mondtam ki. Magam sem tudom, hogy vitt rá az Isten, hogy megtegyem. De megkönnyebbültem.

- Ó, szóval hiányoztam. - mosolygott elégedetten. Szerettem ezt a mosolyát. Arca ilyenkor gyerekes lett, amin én is mosolyogtam.

- Igen hiányoztál. - néztem mélyen szemébe, ami melegséget és szeretetet sugárzott. - Jó lett volna veled beszélgetni. - vigyorogtam immár.

- Oké ezen a héten rengeteg dolgom van sajnos. De jövő héten, mondjuk kedden, érted jövök 4-re és elmegyünk együtt valamerre. De most mennem kell. - adott egy puszit az arcomra és kiment. Hallottam, ahogy beindítja a kocsiját és elmegy.

- Naa mi történt!? - ugrott rá a kanapéra Ben. Sam egy mindentudó mosollyal követte őt, és leült oda, ahol Paul ült.

- Háát, azt mondta, hogy mostanában rengeteg dolga van, gondolom a meló. De jövő héten találkozunk! - hangom mondandóm végére egyre jobban felemelkedett. Nem tudtam eltitkolni a boldogságom.

- Randitok lesz! - csodálkozott Ben.

- Igen! - visítottam.

- Menj, újságold el Emnek is! - nevetett Sam.

Hiper szuper gyorsasággal futottam fel a lépcsőn, hogy bevessem magam a szobámba és Em számát kezdjem hívni.

Helloka Srácok! :) A kedvenc részemet a szülinapomon szerettem volna feltenni :3 Tehát itt is van az új rész ;) Jól esne pár komment...:)

4. Fejezet- La Push

Reggel korán keltünk, hogy időben elindulhassunk városnézésre. Fél 8 körül lehetett. Bár június közepe volt, elég hűvösnek ígérkezett a nap, de La Pushban sosem tudni milyen idő lesz délutánra.

A ruháimat is ez szerint pakoltam be, kabát, sapka, zárt cipő, hosszú nadrág és rövid ujjú. Fejenként hoztunk 3 nagy bőröndöt és 2 nagy utazót, mivel a gépre csak 15 kg-ot lehetett felvinnünk. Ez a dolog akkor jól jött, mondván nem kell annyit pakolnom, de most nagyon kellett volna még pár ruha. Azzal nyugtattam magam, hogy pár nap és megérkezik a maradék cuccunk amiket Denna utánuk küld.  Addig is kiválasztottam egy fekete cicanacit egy rózsaszín csíkos felsővel, és egy barna telitalpúval.

 Emily finom palacsintája után indultunk is.

Sam kiállt a fekete Rangerjével és már célba is vettük az első megállót, a piacteret. Az úton nem volt kínos csönd, a rádió betöltötte a helyét. A fekete Ranger lassan bekanyarodott a parkolóba, alig voltak rajtunk kívül mások. Kiszálltunk és megláttam a nagy piacteret.

Olyan volt mintha az élet megállt volna, mintha egy időutazáson vettem volna részt. A nagy téren zöldségeket, gyümölcsöket, virágokat, agyag edényeket és halakat lehetett venni. Az eladók számomra ismeretlen nyelven csalogatták magukhoz a vendégeket. Emily fordításával sikeresen vettem magamnak egy almát, Ben pedig egy banánt. Egy idősebb bácsi magához hívott minket, a törzsről és La Pushról kezdett el mesélni. Látta rajtunk, hogy nem idevalósiak vagyunk. Míg ő mesélt Sam is beszélgetni kezdett az idegen nyelven pár emberrel. Megtudtunk egy csomó új dolgot pl. hogy minden júliusban 17-19-ig Quileute nap van. Mesélt pár legendát is.

Lenyűgözve ültünk be az autóba és indultunk a következő megállóhoz, ami  a könyvtár volt ahova Em vitt vissza egy könyvet. Elég pici volt a könyvtár. Az ajtóval szemben egy nagy kör asztál állt székekkel, körülötte sorakoztak a könyves polcok. Nem mondhatnám, hogy rogyásig tele voltak, és azt sem hogy mosatni könyvek vannak rajta. De nagyon aranyos volt a hely a maga módján.

Az ötvenes éveiben járó, mosolygós arcú, sötétbarna hajú, barna szemű, könyvtáros, Mary ajánlott egy szótárt, amit kézzel írtak. Azt mondta, ebből tanulhatok.

A könyvtár után (hogy Ben is örüljön) egy DVD kölcsönzőhöz mentünk. Az út túloldalán volt. Ben és Sam rögtön kivettek közösen egy akció filmet, amit még aznap meg akartak nézni.

Miután itt végeztünk bementünk Jared kocsmájába, ami a rezervátum központjában kapott helyet. Úgy képzeltem, hogy tele lesz részeg emberekkel és csocsó vagy biliárdasztalokkal. De kellemesen csalódtam. Az ajtóval szembe volt egy bár pult, ahol Nessie épp egy italt öntött ki és tette le Leah tálcájára. A pult előtt bárszékek voltak rajtuk egy-egy emberrel. A pult körül asztalok voltak. Igaz, a bárpult mellett balra voltak biliárd és rexasztalok, de nekem még mindig jobban hasonlított a hely egy kávézóra. Az egyik falon egy nagy szekrény terült el, rajta egy akváriummal és egy zene lejátszóval, amit néhányszor elnyomott pár ember röhögése vagy kiabálása. Sam megbeszélte Jareddel, hogy 5 órára legyen nálunk és hozza a többieket is.

Az utolsó hely ahová elmentünk, First Beach volt. Homokos part, tele vízhordott fákkal. A tenger körül dombokkal és hegyekkel. Alig voltak rajtunk kívül, csak pár gyerek labdázott és a kutyájukkal játszottak a víznél.

Gyönyörű volt, ahogy előremeredtem a tengerre és az egybeolvadt az égbe.

Négy órakor úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk, hisz a srácok nemsokára itt vannak.

Otthon a tábortűzhöz előkészültünk és húst kezdtünk bepácolni. Lett fél öt mire végeztünk és a srácok fele is itt volt már. Egészen pontosan csak Paul, Seth, Quil és Embry hiányzott. Nem tudom miért, de nagyon vártam, hogy láthassam Pault!

- Hé, srácok! Be szeretnék mutatni nektek valakit! - kiabált Öcsémnek és nekem Jacob.

Mikor odamentünk hozzá épp egy sörösüveget bontott ki és adta a tolószékben ülő férfi kezébe.

A férfi hasonlított Jakere. Egészen pontosan, csak az orruk, a szemöldökük és a fejformájuk különbözött.

- Srácok ő az apám, Billy. - mutatta be Jake.

- Üdv, én Nina vagyok. Ő az öcsém, Ben. - fogtunk kezet vele.

- Ó, nem vagyok én olyan öreg, kérlek, tegezzetek! - kérte.  

Jake ezen a mondaton alig bírta visszatartani a röhögését, amit Billy meg is említett neki:

- Jajj, fiam hisz csak 36 éves vagyok! - mondta a férfi magabiztosan.

- Persze, talán kutyaévekben! - Jake majd' megszakadt úgy röhögött, és bevallom nekem is nehéz volt visszafogni magam, hogy ne nevessek.

Az említett fejéhez egy sörösüveg vágódott, mire csak szitkozódott egy sort és a telefonjával kezdett babrálni.

Billy nagyon kedves fickó. Már tudom kitől örökölte Jake a humorát.

Épp Emilynek akartam segíteni, mikor a kedvenc kocsim fordult be elém. Egy ezüst Nissan Qashqai! A lábam földbe gyökerezett, noha nem attól, hogy majdnem elütött, hanem attól, hogy milyen szívdöglesztő pasi vezeti!

- Nina, minden oké? Úgy állsz ott mintha szellemet láttál volna! - kezdte Paul, mikor kiszállt a kocsiból.

- Ez a tiéd!? - hüledeztem és körbejártam a kocsit. Nem kerülte el a figyelmemet, a jobb oldalt lévő S.W.A.T. logo. Sam említette már nekem, hogy ott dolgozik..

- Aham. Miért? - kérdezte egy elfojtott mosollyal.

- Meg kell ígérned,hogy, elviszel egy körre! - mondtam komolyan.

- Akár kettőre is! - nevetett.

Megborzongtam attól a mély, öblös hangjától. Egész nap el tudnám hallgatni ezt a hangot! Úristen Nina! Állj le! Ő Sam egyik barátja!

Paul mindenkivel kezet fogott, míg én Em felé vettem az irányt, hogy besegítsek.

Míg a fiúk az asztalokat és a székeket vitték ki, addig mi lányok megterítettünk ott kint.

Mindenki nagyon jól elvolt. Viccelődtünk, röhögtünk ettünk és ittunk. Nem tudom hogyan fért a fiúkba még kaja miután kétszer is ettek a húsból és még mellette rágcsáltak is, de még kértek repetát. Elfogyott a rágcsa és Sam közölte elmegy venni, de én kihasználtam a soha vissza nem térő lehetőséget.

- Hagyd, majd Paullal elmegyünk mi!- néztem rájuk ezer wattos mosollyal.

Nem tudom miért, de Paullal olyan volt a kapcsolatunk mintha már évekkel ezelőtt ismertük volna egymást és nem csak két napja. Mikor még nem tudtam kik Sam barátai, féltem, hogy úristen milyenek lesznek majd...de most... Olyan volt mintha a testvérem lett volna. Vagyis nem mert én nem vagyok szerelmes a tesómba! Nehéz volt bevallani még magamnak is, de igen én szerelmes vagyok Paulba!

- De van egy kis gond! Én ma már ittam! - mondta és megállt a kocsi előtt, majd rám nézett.

Mindent tudóan néztem rá és meglóbáltam előtte a jogsimat. Csak egy nagyot sóhajtott és beült mellém a kocsiba.

- Erre vártál, mi? - kérdezte gúnyosan, miközben bekapcsolta az övét.

Az oda úton arról kérdezgetett, hogy mióta van jogsim, vezettem-e már és hogy hány karambolt okoztam. (Hogy tisztázzuk, még soha nem karamboloztam! )

A boltba megvettük, amit akartunk és Paul (úriember módjára) nem hagyott fizetni. Mondván, ha már én vagyok az utolsó lány akivel 'randizik' akkor már ő fizeti a nasit. Nem értem miért mondta, nem is vezetek olyan katasztrofálisan!

Visszaúton is csak arról beszélt, hogy mennyi mindent meg akart tenni a halála előtt, amin csak a szememet forgattam.

Vissza értünk és a srácok rögtön lerohantak minket, hogy mi tartott eddig. Paul természetesen rám kente mivel én vezettem... Visszamentünk a tábortűzhöz.

Utána az idő kártyázással és viccelődéssel telt el. Gondolom, mondanom sem kell, hogy én pár kör után kiszálltam, mert Billy mindenkit megvert! Néztem, ahogy a fiúk kártyáznak és arra figyeltem fel, hogy Paul velem szemben ül és bámul rám. Férfias arca, ha lehet még férfiasabb lett a tűz fényétől. Barna szemei kíváncsiságtól és vágytól izzottak, ami kicsit megrémisztett. Gondolom észrevette, mert rögtön másfelé kapta a tekintetét.

Próbáltam nem erre gondolni és inkább játszottam egy utolsó menetet a fiúkkal. Megkaptam a kártyáimat és a kezem remegni kezdett. A fiúk kérdezgették, hogy nem-e menjünk be és hogy minden oké-e. Én csak egy bíztató mosolyt küldtem feléjük és a remegésemet próbáltam leküzdeni.

Ne, ne, ne, ne, ne most! Kérlek! Mondtam magamnak. A drog, ami a szobámban hevert, úgy vonzott magához, mint egy mágnes. Minden porcikám kívánta.  Mindegy volt, hogy fű vagy épp heroin. Valamit be kellett vennem azonnal. Úgy éreztem, ha nem tudom bevenni, menten meghalok.

- Bocsesz srácok, de nagyon fázom és álmos is vagyok! Jó éjszakát! - ezzel fogtam magam és a szobámba rohantam.

Bevetettem magam a szekrényembe, és a legfelső polcról leemeltem a szerszámos ládát, amiben a drogokat tároltam. Nem volt nehéz le- és felszállni a repülőről, mert a barátaim már lefizették őket. És szerencsére Denna nem vette észre, hisz azt ígértem neki abba hagyom...

Bevittem a dobozt a szobámba, minden ablakot kinyitottam és csak aztán a dobozt. Leültem az ágyra és meggyújtottam a füves cigimet. A kezemben csak úgy remegett a cigaretta. Minél többet szívtam belőle, annál többre vágytam. Nem éreztem szükségesnek, hogy a heroint  is bevegyem. Úgy éreztem ez most megteszi a kellő hatást, hogy lezuhanyozhassak. A dobozt betettem az ágyam alá és az ablakokat is becsuktam. Nem kerültre el a figyelmem, hogy a srácok furán néznek körbe, de úgy gondoltam biztos az erdőből jött valami hang. Mit sem törődve velük a fürdőbe indultam.

 Mire a fürdőbe értem éreztem, hogy hatni kezdett a cucc. Ellazultam a meleg víz alatt és csak álltam. Éreztem hogyan gyorsul a szívem, és hogy minden eltorzul körülöttem.

Elég sokáig álltam a víz alatt, mert Ben szólt be, hogy ne fürödjem el a meleg vizet. Fel sem tűnt, hogy így elment az idő. Lassan elzártam a csapot megtörölköztem felvettem a pizsim és kimentem a fürdőből. Ben az ajtóban ült és köszönhetően a mozgászavarnak, amit a fű okozott, elestem benne. Káromkodva keltem fel és mentem tovább, míg ő mit sem törődve velem bezárkózott a fürdőbe. Tudta jól, ha be vagyok állva nem szabad hozzám szólni. Olyankor hülye dolgokat teszek és nem akarom megbántani.

A szobámban rögtön ágyba bújtam és hagytam, hogy álomba merüljek.

Sziasztok! :) Wáoo már van 4 tagom! :D  Nem bírtam tovább várni, így felteszem a 3. részt is. Kicsit leíróbb rész és szerintem rövid is, de igyekeztem! :) Kellemes olvasást! <3

3.Fejezet - Sam barátai

Sam, Ben és én lementünk. 4 lány és 6 fiú állt a nappali közepén.

Mikor meghallották, hogy jövünk, mind felénk fordultak. És akkor megláttam Őt!

Magas volt, izmos, és mint a többieknek neki is bronzszín bőre volt. Sötét szemei engem fürkésztek. Egészen elvesztem azokban a mélybarna szemekben. Fekete haja szerteszét meredezett. Iszonyatosan helyes...Sam sikeresen megszakított a srác bámulásában.

- Ő itt Jacob és a barátnője, Nessie- magyarázta. Fura tekintetemet látva, mosolyogva hozzáfűzte- majd ők elmondják. Elég bonyolult! - mire én csak bólintottam. Sam pedig fojtatta:

- Jared és Kim, Quil és Claire, Seth, Leah, Embry és Paul. - fejezte be végül.

Az említettek mind odajöttek hozzánk és öleléssel köszöntöttek. Viszont mikor az utolsó srác is odalépett, hogy köszönjön lemerevedtem. Csak bámultuk egymást, mint borjú az új kaput. Aztán valami hirtelen erő átvette a szám felett a hatalmat és megszólaltam.

- Szia, Nina Scooter vagyok. - nyújtottam ki kezem.

- Szia, Paul Lahote. - Bőre perzselt ahol hozzám ért, de nem nagyon tudtam a szemein kívül másra figyelni.

Majd kezdett kissé kínossá válni mikor a többiek minket néztek és sugdolózni kezdtek, inkább elengedtem a kezét és arrébb mentem, hogy Ben is kezet foghasson vele.

Miután ez meg volt, mi lányok teríteni kezdtünk, míg a fiúk megnéztek valamit Sam kocsiján.

Leah, Seth tesója, nagyon szép lány. Csak Sam szerint elég kiállhatatlan. Vállig érő sötét barna haja és talán még sötétebb szemei voltak. Magas és vékony lány, minden fiú álma.

Claire, Quil barátnője. Amit legelőször észrevettem rajta, az a szép hosszú barna haja volt. Elég sok gondja lehet vele, de nagyon jól áll neki. Miután végre levettem a szemem a hajáról, kicsit jobban megfigyeltem. A többiekhez képest, neki fehérebb bőre volt és kék szeme. Nem gondolnám, hogy errefelé született.

Kim, Jared barátnője. Neki is akkora haja volt, mint Clairenek, de neki fekete volt. Kim számomra jobban beillett a közösségbe. Neki sötétebb bőre volt és barna szeme.

Nessie, Jacob barátnője. Fogalmam sincs, hogy miért a Loch Nessi szörnyről nevezték el. Neki is hosszú haja volt, de a többiektől eltekintve neki vörös. Barna szeme és fehér bőre arról árulkodott, hogy ő sem La Pushban él.

Terítés után, Leah kiment a fiúknak szólni. Eltelt pár perc, míg visszajött a fiúkkal.

Én Sam és Ben között ültem. Ben mellett Jake, Nessie és Claire. Az asztalfőn Quil foglalt helyet, tőle jobbra Leah, Kim, Jared, Embry Seth és Paul ült. A másik asztalfőn Emily. Kissé szűkösen, de elfértünk. Emily sült marhahúst  krumplipürét és paradicsomsalátát csinált. De nekem a kedvenc ételemet készítette, rántott sajtot sült krumplival. Nem igazán voltam oda a húsokért. Amit fiúk természetesen szóvá is tettek:

- Hogy nem tudod szeretni a húst!?- kérdezte meg Jared hitetlenkedve.

- Szeretem, csak épp nem a kedvencem .- feleltem türelmesen. - Azt hiszem, talán azért mert nem szeretek enni. - tényleg nem szerettem enni.

- Azt meg hogy!? - Jared kissé felháborodott a kijelentésemen. Amin én csak nevetni tudtam.

- Nem érzek szagokat. És azért jó lenne tudni, hogy milyen is annak az ételnek az illata, amit megeszek. - szegénynek kissé nehezére esett felfogni a dolgokat.

- Jajj, ne haragudj Nina! Én nem tudtam! - mentegetőzött Jared. Arcán megbánás és sajnálat futott át. Mikor körbenéztem mindenki sajnálkozó arccal nézett rám.

- Semmi baj! Ne sajnálkozzatok! Így még ugyanolyan ember vagyok, mint ti! Tudok élni szaglás nélkül is! Mindig Ben az, aki segít ezekben a dolgokban! Nem nagy nehézség! - láttam, hogy még mindig sajnálnak, amit nem igazán értettem, hiszen tényleg nem nagy baj! Próbáltam inkább másról beszélni.

- Nessie, ömn...hogy lett ez a név...vagyis...- nem találtam a szavakat.

- Az igazi nevem Renesmee Carlie Cullen. A Renesmeet használom. Amikor kicsik voltunk Jake nevezett el így és az óta rajtam ragadt!- nevetett Nessie. - De ha azt mondod Renesmee akkor sincs semmi baj! - nevetett még mindig.

- De miért pont Nessie!? - kérdeztem Jaketől. Látszólag ő is a szavakkal küszködött.

- Nessie akkor kb. 3 éves lehetett és eléggé verekedős volt! Meggyűlt vele a bajom! - Jake ezen kijelentésén mindannyian szakadtunk, míg Nessie csak vörösödött.

Vacsora után kérdezgettek az otthonunkról minket és mi is őket, az itteni dolgokról.

Kiderült, hogy a nagyobb bevásárló központok és vállakózók csak a városban vannak.

Majd Samnek eszébe jutott, hogy csináltattak nekem egy fodrász szalon a közelben, hogy ott dolgozhassak. Mivel Ottawában is fodrászként tanultam, megörültem a hírnek. De látszólag nem csak én. A lányoknak is rögtön felcsillant a szemük. Annyira, hogy Claire közölte, hogy le kell vágnom a haját!

Miután végeztünk a vacsorával kártyázni kezdtünk. Én a harmadik menetnél bedobtam a durcát, hogy mindig én veszítek így társasjátékoztunk. A társasba is csak 4 menetet játszottunk, mert ott a többiek unták meg hogy mindig én nyerek.

Még beszélgettünk pár apróságról, majd elköszöntünk egymástól.

Miután elmentek én segítettem Emilynek elmosogatni. Sam Bennel vicceket olvastak hangosan a laptopomon, hogy mi is haljuk. Mosogatás után a szobámba mentem és gyors fürdés után, le is feküdtem. Becsuktam a szemem és csak Pault láttam magam előtt. Igaz, nem tudtam hova tenni azokat az érzelmeket, amiket a fiú keltett fel bennem, de boldog voltam.

Sziasztok! Tudom tegnapra ígértem, de hát a focisok edzését néztük...*------* 

Mindegy is :D Íme a 2. fejezet. Remélem ez majd több olvasót hoz nekem! ;) 

Remélem tetszik!! Jó olvasást! ;)

2.Fejezet- ˝"Anya" és "Apa"

 Reggel 6 órakor keltem, elkészülődtem és 7 óra tájt lementem reggelizni.

Szokás szerint, a barátaimmal reggeliztem. Viszont a tegnapi naphoz képest, ma egyikőnk sem szólt semmit. Nem volt kínos csend, helyette inkább valami bensőséges érzés vette át a helyet.

Reggeli után összepakoltam a maradék holmimat. Még csak 8 óra volt és mivel közel laktunk a repülőtérhez, kaptunk negyed órát, hogy elbúcsúzzunk mindenkitől. Még az utálók is kaptak 3 puszit Bentől és tőlem.

- Nagyon fogsz hiányozni!- mondta Maya a könnyeivel küszködve. Fájt itt hagyni őt!

- Te is nekem! De majd minden nap beszélünk telefonon vagy skypeon! - ígértem meg mindenkinek.

- Nem hagyom, hogy valaki más beköltözzön a helyedre! - mosolygott Maya, de tudtam tényleg komolyan gondolja.

Ben is elköszönt mindenkitől, így tényleg elindultunk.

 A taxiból integettünk egymásnak, majd miután a látókörömön kívülre kerültek csak bámultam magunk mögé.

Elmegyünk. Tényleg elmegyünk. El sem hiszem! Magunk mögött hagyunk mindent és mindenkit, egy új életet kezdünk!  De az új élethez új emberek is járnak. Új hely, új emberek, új ismeretek...

8:35-kor a taxi megállt a reptéren. Kipakoltunk, majd újabb negyed óra elteltével a repülőn ültünk.  Ben ült az ablak mellett, középen én jobb oldalt pedig Denna foglalt helyet. Ben és én zenét hallgattunk, Denna valami vámpíros-vérfarkasos filmet nézett a tabletjtén.  

Pár szám után azt vettem észre, hogy már elhagytuk Kanada határát. Csak most esett le az egész. Eddig olyan hihetetlen volt, hogy elmegyünk, hogy fel sem fogtam! Most viszont úgy éreztem magam, mintha cserbenhagytam volna őket. Pedig valahol a lelkem mélyén tudtam, hogy nem így van.

Nagyon vártam már hogy leszálljon a repülő. Kíváncsi voltam már hogy milyenek is valójában. Közben féltem is. Mi van ha Denna csak azért mondta, hogy kedvesek, hogy ne féljünk? Vagy mi van akkor, ha nem szeretnek majd minket? Vagy ha majd verni fognak minket!? És ha rájönnek a titkomra!? Nem! Az nem lehet! Mindenáron el kell titkolnom előlük, különben tényleg bekövetkezhetnek ezek a dolgok! Eléggé megrémített az utolsó gondolatom. Próbáltam másra koncentrálni.

Magam elé képzelve a képeket, elég fiatalnak tűntek ahhoz, hogy saját gyerekük legyen, akkor miért fogadtak minket örökbe? Lehet, nem lehet gyerekük? Mindegy, úgy is rákérdezek, majd ha kicsit jobban összeismerkedtünk.

A repülő leszállt Seattleben. Denna úgy beszélte velük, hogy taxit küldenek értünk és majd csak náluk találkozunk.

A taxiba megértünk bepakolni. Megjegyezném, Kanadában sokkal tágasabb taxik voltak!

Denna elöl ült, míg mi Tesómmal hátul nyomorogtunk a csomagokkal.

La Pushba az út Seattleből Port Angelesen és Forkson, meg még néhány kisseb városon át vezetett.

Egy bekötőútra kanyarodott be a kocsi. Csak mentünk és mentünk be az erdő közepe felé. Olyan volt, mint egy horrorfilm. Befelé egyre jobban sötétedett az erdő. Épp veszekedni akartam a sofőrrel, hogy hova hozott minket, mikor megláttam a házat. Egy emeletes faház, kerítés nélkül. Körülötte erdő. Nagyon cuki…

Alig állt le a taxi, mikor a bejárati ajtó kivágódott és Emily, nyomában Sammel, elénk sietett.

- Sziasztok! Emily Young vagyok. - nyújtott kezet.

- Sam Uley. - nyújtott kezet ő is. És mint felesége, ő is a karjaiba zárt és megpuszilt minket. Elég fura gesztus volt...úgy értem még csak nem is ismerjük egymás rendesen...

A sofőr türelmetlen köhintésére, kipakoltuk a csomagokat.

A házban meleg volt és muffin illat terjengett, amit a Tesómtól tudtam meg. Kiskorom óta nem éreztem eddig semmilyen illatot. Fura, de nem is hiányzott. Mindig mást kérdeztem meg, hogy az ételnek, amit elém tesznek, milyen illata van. Nem éreztem magam nélküli kevesebbnek, mint a többiek.

A ház belülről nagyon tágas és szép volt. A bejárati ajtó egy rövid folyósóra nyílt, a folyósón jobbról és ballról egy-egy ajtó állt. Szemben a nappali piros színben, mögötte a konyha kapott helyet sárgán, közöttük a lépcsővel. A konyhából egy ajtó vezetett, gondolom az "udvarra". A konyha és a nappali mellet balra egy dolgozó sarok állt.

Pár lap aláírása után, az emeletre vittük a bőröndjeinket Sam segítségével.

A lépcsőfeljáróval szemben elkezdődött egy rövid folyosó, végében egy narancssárga  nappalival. 

A nappali közepére érve, a folyosónak háttal, velem szemben egy kanapé foglalt helyet, mellette ajtóval. Az ajtó melletti falon jobbra egy ablak állt, és a hátsó kertbe lehetett kilátni. Még mindig ugyanannál a falnál volt Tv-s szekrény, mellette jobbra szintén egy ablak. Az ajtóval szemben újra ajtó nyílott a zöld szobára.

Megfordultam, hogy a folyosóval legyek szemben, jobbról nyílott a fürdőszoba ajtaja.

- Ben ez a te szobád. - mondta Sam és bevitte a zöld szobába a holmiját.

Tesóm lelkesen ment be, hogy mindent felfedezzen benne.

- Ez pedig a tiéd Nina. – mondta Sam, ahogy átment a nappalin a szobához. Pont a Tesóméval szemben kapott helyet.

Ahogy beléptem egy lila színű szoba tárult elém. Az ajtóval szemben egy sarok íróasztallal és egy ablakkal. Az íróasztal mellett jobbra, a fal mentén, egy könyves polccal. A polccal szemben egy elhúzhatós ajtó takarta el a belátást.  Jobb oldalán, még egy polc.

Az íróasztal mellett balra pedig nagy francia ágy, vele szemben a Tv.

Nagyon tetszett a szobám! Imádtam! Tágas volt, és a legjobb, hogy van saját gardrób szobám!

- Hé, Nina gyere, nézd meg az én szobámat is! –kiabálta át Ben, ezzel megszakítva a gyönyörködésben.

Az ajtaja az ágyra nyílt, mögötte a ruhás szekrényre és egy erkély ajtóra. Az ágy jobb oldalán egy beépített polc állt. Mellette ugyan olyan íroszatallal, mint az enyém. Nem csak az asztalunk ugyanolyan, még a Tv-nk is, ami neki is az ággyal szemben állt. Mellette balra polcokkal.

Bennek is nagyon tetszett a szobája! Örült, hogy nem kell rajta osztozni senkivel, de azért mégis más lesz.

- Nyugodtan átrendezhetitek majd! –mondta Emily. – Samnek van pár barátja, akik szívesen segítenek majd benne! – tette hozzá.

- Akik nem mellesleg, ma is átjönnek. Emmel mondtuk, hogy nem jó ötlet, hogy nem szoktunk még össze, de ők hajthatatlanok voltak. – mondta Sam bűnbánó mosollyal.

- Semmi baj Sam! Örömmel megismerjük a Ti barátaitokat. - mondtam az igazsághoz híven. Hátha van pár olyan, akivel mi is kijövünk majd.

- Igaz, elvégre a Ti barátaitok a miénk is!- tette hozzá Ben, mire Denna szemében könny gyűlt össze.

- Denna, te csak nem sírsz?- kérdeztem meg nevetve.

- Nem, csak félre csúszott a kontaktlencsém! –magyarázkodott, de Ben és tudtuk, hogy nincs is kontaktlencséje. Még csak nem is szemüveges.

Emily letessékelt minket enni. Húslevest csinált, tepsis krumplival.

Ebéd után Dennának mennie kellett. Így mikor Sam és Emily magunkra hagyott minket elbúcsúztunk.

Denna a taxinak dőlve nézett minket.

- Ha hazaérek hívlak titeket! –ígérte, arcán pár kósza könnycseppel. –Vigyázzatok magatokra, főleg egymásra! Ne álljatok szóba idegenekkel és szedjétek a vitaminjaitokat! –anyáskodott.

- Denna semmi baj! Minden a legnagyobb rendben lesz! Nézz csak rájuk, megleszünk! –bíztatta Tesóm. Én is szerettem volna pár szót mondani, de csak tátogni tudtam, mint egy fuldokló hal. Mióta az eszemet tudom Ő vigyázott ránk, és most csak úgy elmegy. Úgy éreztem cserben hagy minket, de ha csak erre gondoltam elkapott a szégyen, hogy ilyet merek gondolni róla. Elmegy. Ki tudja, mikor látjuk egymás legközelebb.

Odajött és megölelt minket. Úgy öleltük meg mintha az utolsó alkalom lenne.

- Hiányozni fogsz! –ejtettem ki a szavakat. Olyan halkan hogy abban sem lehettem biztos, hogy meghalja bárki is. De látszólag a hang célba talált, mivel Denna elhúzódott és rám nézett.

- Ti is nekem, srácok! Szeretlek titeket! –mondta és a taxi felé vette az irányt.

- Mi is téged!- kiabáltuk utána.

A taxi lassan elindult, benne Dennával. A tükörből intett nekünk, majd miután elhajtottak, ölelkezve mentünk be a házba, hol Emily és Sam vártak ránk.

Hogy a gondolatainkat tereljük, a saját szobáinkban kezdtünk el pakolódni. Mivel a gépre elég kevés holmit vihettem fel, egész gyorsan kipakolódtam és Emilynek segítettem volna a vacsorában, de csak volna. Győzködött, hogy nem kell segítség neki, így Sammel és Bennel néztem valami béna horror filmet.

Nem igazán tudtam figyelni rá, mert a gondolataimat mindig elvonta valami más. Ahogy vártuk, hogy Sam barátai megjöjjenek egyre jobban izgultam. Magamnak sem tudtam, megmagyarázni miért, nem hogy Samnek, aki percenként rám nézett nincs-e valami komolyabb bajom.

Alig lett vége a filmnek, mikor lentről hangok hallatszottak fel.

Sam, Ben és én lementünk. Kész tömeg állt odalent. 

Mikor meghallották, hogy jövünk, mind felénk fordultak. És akkor megláttam Őt!

1.Fejezet- Költözés               

- Nina! Nina ébredj fel! - hallottam meg nevelőnőnk, Denna izgatott hangját, valahonnan mellőlem.

- Tisztában vagy vele mennyi az idő?- kérdeztem két ásítás között.

- Veled ellentétben igen! Menj fürödj meg és öltözz fel! Én addig felkeltem az öcsédet, egy óra múlva találkozunk az ebédlőben! - adta ki a parancsokat, amikkel nem mertem vitatkozni. Ezért felkeltem és fürdés közben gondolkozni kezdtem.

Az ébresztőm még csak 7 órát mutatott, de a reggeli suli napokon 6-kor van, suli szüneti napokon pedig 7-10-ig van reggeli az otthonban.

Inkább hagytam a dolgot, hisz úgyis kiderül majd. Hagytam, hogy a forró cseppek engedelmesen simítsanak végig éppen aktuális testrészeimen, de azt nem hogy hajamat is eláztassák. Ellazultam a meleg víz alatt és alig bírtam mozgásra bírni testem, hogy állítsa le a csapot és menjen ki.

Valahogy mégis sikerült, mert Ben mellett ülök Dennával szemben.

Dennának félhosszú festett vörös haja van, zöld szeme és fehér bőre. Senki nem nézné 36 évesnek. Pedig  mióta a csecsemőotthonból ide kerültem ő a nevelőnőm és az egyik legjobb barátnőm.

Ben 13 éves átlagosan magas srác. Barna haja és barna szeme van, nagyon szeplős. Külsőre nem igazán hasonlítunk, de belsőre annál inkább!

- Ó, kezdd már el, mert itt vénülök meg! - mondta Tesóm, gondolom ő is hasonlóképpen ideges lehetett, hogy ilyen korán felkeltette.

- Szóval srácok, örökbe fogadtak titeket! - nyögte ki végül.

- Mi!? -  mondtuk egyszerre Tesómmal. Nem gondoltuk, hogy bárki is örökbe fogad minket. Hisz annyi nálunk sokkal jobb gyerek van itt! Pont minket!? Bevallom, azért örültem neki!

- Előző héten ellátogatott hozzánk egy kedves pár elmondták, hogy nem lehet gyerekük, de nagyon szeretnének. Azt mondták ilyen 16 év körüli gyereket szeretnének. - azt mondta gyereket. Nem azt, hogy gyerekeket. - Aztán körbe vezettük őket. Sam meglátott téged- nézett rám. és kérdezgetni kezdett rólad. Elmondtam rólad minden fontos dolgot, majd mondta, hogy ő is ilyen volt, mint te. Aztán elmondtam, hogy te a testvéred nélkül úgy sem mozdulsz sehova, így őt is örökbe fogadták. Ben te pedig Emilyre hasonlítasz. - Hadarta el. Köpni nyelni nem tudtunk. A gondolataim máshol jártak. Látott engem, akkor biztosan én is láttam őt. Nem tudtam felidézni ki lehetett az.

Aztán mintha valami még eszébe jutott volna Dennának. Elkomorult és kicsit félősen nézett ránk:

- Holnap reggel 9-kor indul a repülő, amin rajta kell ülnötök. - olyan halkan mondta, hogy nem lehettem biztos benne hogy tényleg ezt mondta-e. De látszólag igen és csak arra várt, hogy reagáljunk valamit.

- Mégis mikor akartál szólni!?- akadt ki Ben.

- Ne haragudjatok, de nem tudtam mikor mondjam el!- mentegetőzött Denna.

- Ezért kellett minket hajnalok hajnalán felébreszteni, hogy holnap reggel repülünk hozzájuk. - mondtam gúnyosan. Még nem esett le a tantusz.

- Na és mégis kik!? Legalább kedvesek!? - tette fel a kérdéseket Ben.

Nagyon izgatottnak tűnt. Én még mindig nem hittem el hogy holnap el kell hagynom ezt a helyet.

- Ne aggódjatok srácok! Nagyon kedvesek, igen! Így néznek ki. Ő Sam és a felesége Emily. - tolta elénk a képet, amin egy nő és egy férfi állt. A férfinek izmos, bronz bőre volt, illett fekete hajához és szeméhez. Tényleg láttam őt. Mayat akartam hívni és annyira nyomkodtam a telefonomat, hogy nem vettem észre az előttem tornyosuló férfit, így beleütköztem a hátába. Majd illedelmesen elnézést kértem és mentem tovább.

A mellette álló nőnek mellig érő fekete haja két fonatba volt kötve. Arca jobb oldalát, nagy heg torzította el.

- Emlékeztek, hogy el kellett mennem 4 napja egy továbbképzésre? - bólintásunkra folytatta. - Na, az nem továbbképzés volt. Elmentem hozzájuk és beszélgettem pár ottanival és azt mondták, hogy nagyon aranyosak, sok barátjuk van! Nem lesz gond!- próbált minket nyugtatni.

- Na és hol van az az ott?- kérdeztem rá végül, miután csak nem akarta elmondani.

- Az Egyesült Államokban. - nem hittem a fülemnek! Ez valami hülye vicc!? Olyan messze!? Egyáltalán miért ide, Kanadába jöttek gyerekért!?

- Jobb lesz, ha összepakoltok, holnap korán kell kelni. - Nem törődött a kérdésemmel. Fogtuk magunkat és felmentünk pakolódni. Jobban mondva csak Ben. A szobatársam Maya, nem volt itthon, így nyugodtan leültem a szoba közepére kezemben egy fotóalbummal és visszaemlékeztem pár dologra.

Az első képen én és Ben voltam, Ben egy etető székben én meg tömöm bele a spenótot, próbált ellene tiltakozni, de nem hagytam magamat így körülöttünk minden spenótos volt. A másik képen én voltam 10 éves koromban egy színpadon, mikrofonnal a kezemben és énekelek. Emlékszem, hogy meg voltam picit fázva és letüsszentettem a mikrofont, elég ciki volt! Egy másik képen 13 lehettem, a barátaimmal álltunk a Hollywood felirat alatt. Utána egy csomó kép az ottani csillagokról. Képek, ahol a szobánkban a tükör előtt állunk és pózolunk Bennel és Mayaval.

Annyi emlék köt ehhez a szobához, ehhez az otthonhoz, Ottawához.

A gondolataimból Maya vert ki. Barna haja, mint mindig, most is természetes hullámokban omlott vállára. Barna szemei könnyekkel teltek meg és világos arcára is jutott belőle.

- Komolyan örökbe fogadtak titeket!? Az is igaz hogy holnap indul a repülő!?- kérdezte barátnőm az ajtóban állva.

- Sajnálom!- tört ki belőlem is a sírás. Maya odajött leült velem szemben és magához ölelt. Együtt sírtunk, míg Ben be nem jött a szobába, hogy vacsoraidő van.

Lementünk és azt láttuk, hogy minden barátunk tudja már a hírt. Még az utálóink is kussban voltak és nem szóltak egy szót sem hozzánk. A vacsorájuk fölül figyelték minden mozdulatunkat.

Mit sem törődve velük leültünk az asztalunkhoz és egyikőnk sem akart a holnapi vagy az az utáni napokra gondolni. Nem akartam úgy elmenni, hogy az utolsó közös vacsoránk siránkozással menjen el. Hogy oldjam a feszültséget, viccelődni kezdtem, hogy ha nem tetszik a hely, hogyan szökünk meg. Látszólag sikerrel jártam, mivel mire megettük az elénk tett ételt, már 4 szabadulási tervünk volt.

Viszont a szobámban újra rám tört az érzés, miszerint nem akarok elmenni. Az érzést félre tolva megfürödtem, belebújtam a pizsimbe és csak azokat a dolgokat hagytam elő, amik holnap is kellenek majd. Átmentem Benhez a laptopommal és együtt néztük meg a helyet, amit Denna mondott.

A következő szót írtam be a keresőbe: La Push.