5. Fejezet- Valami alakulgat...
Sziasztok! Sajnálom ezt a sok késést, már jó a gépem és igyekszem írni a többi fejezetet is! :)
Másnap újult erővel keltem fel. 6 órát mutatott a
telefonom. Nem tudtam magammal már mit kezdeni, így halkan beosontam a fürdőbe.
A forró vízcseppek segítettek ellazulni. A samponomért nyúltam, hogy a vastag
tincsekben álló hajamba masszírozhassam.
Nem sokkal később, frissen mosott hajjal, felöltözve
készen álltam az előttem álló napra.
Halkan mentem le a lépcsőn, nehogy felébresszem
Saméket. Ám Em már ébren volt.
-
Jó reggelt! – köszöntem vidáman.
-
Nina! – pördült meg Emily. Éppen
palacsintát sütött.
-
Ne haragudj! Nem akartalak
megijeszteni! –mosolyogtam rá és nyomtam puszit az arcára. – Ha gondolod,
segíthetek. – mosolyogtam még mindig.
-
Oké. Akkor, ha megkérhetlek, légy
szíves süsd ki a palacsintákat, míg én kiteregetek. –simogatta meg hajamat.
Eleget téve kérésének sütni kezdtem a tésztát.
Dennával gyakran szoktunk együtt sürögni-forogni a konyhában. Míg Emily levitte
a ruhákat és kiteregetett, majd újra elindította a mosógépeket, addig én ki is
sütöttem a palacsintákat. Rátettem egy zöld tányérra, majd letakartam egy
konyharuhával, hogy lassabban hűljön.
8 óra volt. Ben is felébredt. Lejött és segített
megteríteni.
-
Héé, mi ez a jó illat itt? –
nézett körbe kómásan Sam.
-
Épp jókor keltél! Kész a reggeli.
– ölelte át Emily.
Leültünk az asztalhoz, majd a reggeli híreket
hallgatva enni kezdtünk. Újabb medve támadás, még több áldozat, az eltűntek
száma nő…a szokásos. Az elmúlt 10 nap erről szólt. Pault egy hete nem láttam, a
tábortűz óta. Sok dolga lehet, hogy megkeressék az eltűnteket. Sam azt mondta,
kimerült, de majd beugrik meglátogatni minket. Hiányzott!
-
Legyetek jók! Sziasztok! –
puszilt meg minket Em és rohant ki az ajtón.
-
Hova megy? – kérdeztem furcsán.
Ennyire elbambultam volna?
-
Behívták a kórházba. Azt mondták
sürgős. Találtak egy embert az erdőben, akit széttéptek a medvék. Te merre
jártál? –kérdezte Sam nevetve.
-
Paulon jár az esze. –mondta Tesóm
mindent tudóan. – Azt ne mond, hogy te még nem vetted észre mi van köztük.
Teljesen egymásba vannak habarodva, csak egyik sem mer lépni. – folytatta
unottan miközben villájával mutogatott.
-
Ez nem is igaz! Paul és én csak
barátok vagyunk! –mondtam ellenkezést nem tűrően. Semmi köze hozzá! Ben
védekezően felemelte a kezét. Sam az öklét a szája elé tette, úgy próbálta visszatartani
a nevetést. Figyelmeztető pillantást küldtem felé, amitől abbahagyta.
-
Ben ez Paul és Nina dolga. Nekünk
ebbe semmi beleszólásunk. - mondta komolyan. - Hagyd a szerelmes pacsirtákat
dalolni. - röhögtek együtt most már.
A fiúk lepacsiztak, majd tovább kezdték költeni a mi
szerelmi életünket. Nem voltam kíváncsi rá. Fogtam magam és a maradék
palacsintámat magamba tömve, elmostam a tányéromat és a szobámba vonultam.
Leültem az íróasztalomhoz a laptopommal és a
telefonommal majd zenéket kezdtem letölteni. 10 óra van. Maya még biztos
alszik. Ottawában még csak 7 óra van.
-
Hahóó, megjött a pacsirtád.
–nézett be Ben. Gyorsan oda futottam az ágyhoz, elvettem egy párnát és
nekidobtam. Ő röhögve futott le a nappaliba. Követtem a példáját.
Leértem és tényleg ott állt.
Terepmintás térdnadrágban és fekete izompólóban. Meghallotta, hogy jövök és
felém fordult. Arca felvidult, hogy meglátott, de még mindig nagyon fáradtnak
tűnt.
-
Szia! –köszönt.
-
Sam szerintem
jobb lesz, ha mi most kettesben hagyjuk a – Ben nem tudta befejezni, mert Sam
befogta a száját. Tudtuk mit akart mondani.
-
A fiatalokat.
–fejezte be helyette. Majd kilökdöste az ajtón.
Leültem a kanapéra, Paul meg mellém.
- Csak nekem tűnik úgy, hogy kerülsz engem? - vágtam
rögtön a közepébe.
- Mi? Nina erről szó sincs! - szinte megsértődött a
kérdésemen.
- Akkor miről? Napok óta nem láttalak. - mondtam ki.
Magam sem tudom, hogy vitt rá az Isten, hogy megtegyem. De megkönnyebbültem.
- Ó, szóval hiányoztam. - mosolygott elégedetten.
Szerettem ezt a mosolyát. Arca ilyenkor gyerekes lett, amin én is mosolyogtam.
- Igen hiányoztál. - néztem mélyen szemébe, ami
melegséget és szeretetet sugárzott. - Jó lett volna veled beszélgetni. -
vigyorogtam immár.
- Oké ezen a héten rengeteg dolgom van sajnos. De jövő
héten, mondjuk kedden, érted jövök 4-re és elmegyünk együtt valamerre. De most
mennem kell. - adott egy puszit az arcomra és kiment. Hallottam, ahogy
beindítja a kocsiját és elmegy.
- Naa mi történt!? - ugrott rá a kanapéra Ben. Sam egy
mindentudó mosollyal követte őt, és leült oda, ahol Paul ült.
- Háát, azt mondta, hogy mostanában rengeteg dolga
van, gondolom a meló. De jövő héten találkozunk! - hangom mondandóm végére
egyre jobban felemelkedett. Nem tudtam eltitkolni a boldogságom.
- Randitok lesz! - csodálkozott Ben.
- Igen! - visítottam.
- Menj, újságold el Emnek is! - nevetett Sam.
Hiper szuper gyorsasággal futottam fel a lépcsőn, hogy
bevessem magam a szobámba és Em számát kezdjem hívni.
