Helloka Srácok! :) A kedvenc részemet a szülinapomon szerettem volna feltenni :3 Tehát itt is van az új rész ;) Jól esne pár komment...:)
4. Fejezet- La Push
Reggel korán keltünk, hogy időben
elindulhassunk városnézésre. Fél 8 körül lehetett. Bár június közepe volt, elég
hűvösnek ígérkezett a nap, de La Pushban sosem tudni milyen idő lesz délutánra.
A ruháimat is ez szerint pakoltam be,
kabát, sapka, zárt cipő, hosszú nadrág és rövid ujjú. Fejenként hoztunk 3 nagy
bőröndöt és 2 nagy utazót, mivel a gépre csak 15 kg-ot lehetett felvinnünk. Ez
a dolog akkor jól jött, mondván nem kell annyit pakolnom, de most nagyon
kellett volna még pár ruha. Azzal nyugtattam magam, hogy pár nap és megérkezik
a maradék cuccunk amiket Denna utánuk küld.
Addig is kiválasztottam egy fekete cicanacit egy rózsaszín csíkos
felsővel, és egy barna telitalpúval.
Emily finom palacsintája után indultunk is.
Sam kiállt a fekete Rangerjével és már
célba is vettük az első megállót, a piacteret. Az úton nem volt kínos csönd, a
rádió betöltötte a helyét. A fekete Ranger lassan bekanyarodott a parkolóba,
alig voltak rajtunk kívül mások. Kiszálltunk és megláttam a nagy piacteret.
Olyan volt mintha az élet megállt volna,
mintha egy időutazáson vettem volna részt. A nagy téren zöldségeket,
gyümölcsöket, virágokat, agyag edényeket és halakat lehetett venni. Az eladók
számomra ismeretlen nyelven csalogatták magukhoz a vendégeket. Emily
fordításával sikeresen vettem magamnak egy almát, Ben pedig egy banánt. Egy
idősebb bácsi magához hívott minket, a törzsről és La Pushról kezdett el
mesélni. Látta rajtunk, hogy nem idevalósiak vagyunk. Míg ő mesélt Sam is
beszélgetni kezdett az idegen nyelven pár emberrel. Megtudtunk egy csomó új
dolgot pl. hogy minden júliusban 17-19-ig Quileute nap van. Mesélt pár legendát
is.
Lenyűgözve ültünk be az autóba és
indultunk a következő megállóhoz, ami a könyvtár volt ahova Em vitt
vissza egy könyvet. Elég pici volt a könyvtár. Az ajtóval szemben egy nagy kör
asztál állt székekkel, körülötte sorakoztak a könyves polcok. Nem mondhatnám,
hogy rogyásig tele voltak, és azt sem hogy mosatni könyvek vannak rajta. De
nagyon aranyos volt a hely a maga módján.
Az ötvenes éveiben járó, mosolygós arcú,
sötétbarna hajú, barna szemű, könyvtáros, Mary ajánlott egy szótárt, amit
kézzel írtak. Azt mondta, ebből tanulhatok.
A könyvtár után (hogy Ben is örüljön)
egy DVD kölcsönzőhöz mentünk. Az út túloldalán volt. Ben és Sam rögtön kivettek
közösen egy akció filmet, amit még aznap meg akartak nézni.
Miután itt végeztünk bementünk Jared
kocsmájába, ami a rezervátum központjában kapott helyet. Úgy képzeltem, hogy
tele lesz részeg emberekkel és csocsó vagy biliárdasztalokkal. De kellemesen
csalódtam. Az ajtóval szembe volt egy bár pult, ahol Nessie épp egy italt
öntött ki és tette le Leah tálcájára. A pult előtt bárszékek voltak rajtuk
egy-egy emberrel. A pult körül asztalok voltak. Igaz, a bárpult mellett balra
voltak biliárd és rexasztalok, de nekem még mindig jobban hasonlított a hely
egy kávézóra. Az egyik falon egy nagy szekrény terült el, rajta egy akváriummal
és egy zene lejátszóval, amit néhányszor elnyomott pár ember röhögése vagy
kiabálása. Sam megbeszélte Jareddel, hogy 5 órára legyen nálunk és hozza a
többieket is.
Az utolsó hely ahová elmentünk, First
Beach volt. Homokos part, tele vízhordott fákkal. A tenger körül dombokkal és
hegyekkel. Alig voltak rajtunk kívül, csak pár gyerek labdázott és a
kutyájukkal játszottak a víznél.
Gyönyörű volt, ahogy előremeredtem a
tengerre és az egybeolvadt az égbe.
Négy órakor úgy döntöttünk, hogy
hazamegyünk, hisz a srácok nemsokára itt vannak.
Otthon a tábortűzhöz előkészültünk és
húst kezdtünk bepácolni. Lett fél öt mire végeztünk és a srácok fele is itt
volt már. Egészen pontosan csak Paul, Seth, Quil és Embry hiányzott. Nem tudom
miért, de nagyon vártam, hogy láthassam Pault!
- Hé, srácok! Be szeretnék mutatni
nektek valakit! - kiabált Öcsémnek és nekem Jacob.
Mikor odamentünk hozzá épp egy
sörösüveget bontott ki és adta a tolószékben ülő férfi kezébe.
A férfi hasonlított Jakere. Egészen
pontosan, csak az orruk, a szemöldökük és a fejformájuk különbözött.
- Srácok ő az apám, Billy. - mutatta be
Jake.
- Üdv, én Nina vagyok. Ő az öcsém, Ben.
- fogtunk kezet vele.
- Ó, nem vagyok én olyan öreg, kérlek,
tegezzetek! - kérte.
Jake ezen a mondaton alig bírta
visszatartani a röhögését, amit Billy meg is említett neki:
- Jajj, fiam hisz csak 36 éves vagyok! -
mondta a férfi magabiztosan.
- Persze, talán kutyaévekben! - Jake
majd' megszakadt úgy röhögött, és bevallom nekem is nehéz volt visszafogni
magam, hogy ne nevessek.
Az említett fejéhez egy sörösüveg
vágódott, mire csak szitkozódott egy sort és a telefonjával kezdett babrálni.
Billy nagyon kedves fickó. Már tudom
kitől örökölte Jake a humorát.
Épp Emilynek akartam segíteni, mikor a
kedvenc kocsim fordult be elém. Egy ezüst Nissan Qashqai! A lábam földbe
gyökerezett, noha nem attól, hogy majdnem elütött, hanem attól, hogy milyen
szívdöglesztő pasi vezeti!
- Nina, minden oké? Úgy állsz ott mintha
szellemet láttál volna! - kezdte Paul, mikor kiszállt a kocsiból.
- Ez a tiéd!? - hüledeztem és
körbejártam a kocsit. Nem kerülte el a figyelmemet, a jobb oldalt lévő S.W.A.T.
logo. Sam említette már nekem, hogy ott dolgozik..
- Aham. Miért? - kérdezte egy elfojtott
mosollyal.
- Meg kell ígérned,hogy, elviszel egy
körre! - mondtam komolyan.
- Akár kettőre is! - nevetett.
Megborzongtam attól a mély, öblös
hangjától. Egész nap el tudnám hallgatni ezt a hangot! Úristen Nina! Állj le! Ő
Sam egyik barátja!
Paul mindenkivel kezet fogott, míg én Em
felé vettem az irányt, hogy besegítsek.
Míg a fiúk az asztalokat és a székeket
vitték ki, addig mi lányok megterítettünk ott kint.
Mindenki nagyon jól elvolt.
Viccelődtünk, röhögtünk ettünk és ittunk. Nem tudom hogyan fért a fiúkba még
kaja miután kétszer is ettek a húsból és még mellette rágcsáltak is, de még
kértek repetát. Elfogyott a rágcsa és Sam közölte elmegy venni, de én
kihasználtam a soha vissza nem térő lehetőséget.
- Hagyd, majd Paullal elmegyünk mi!-
néztem rájuk ezer wattos mosollyal.
Nem tudom miért, de Paullal olyan volt a
kapcsolatunk mintha már évekkel ezelőtt ismertük volna egymást és nem csak két
napja. Mikor még nem tudtam kik Sam barátai, féltem, hogy úristen milyenek
lesznek majd...de most... Olyan volt mintha a testvérem lett volna. Vagyis nem
mert én nem vagyok szerelmes a tesómba! Nehéz volt bevallani még magamnak is,
de igen én szerelmes vagyok Paulba!
- De van egy kis gond! Én ma már ittam!
- mondta és megállt a kocsi előtt, majd rám nézett.
Mindent tudóan néztem rá és meglóbáltam
előtte a jogsimat. Csak egy nagyot sóhajtott és beült mellém a kocsiba.
- Erre vártál, mi? - kérdezte gúnyosan,
miközben bekapcsolta az övét.
Az oda úton arról kérdezgetett, hogy
mióta van jogsim, vezettem-e már és hogy hány karambolt okoztam. (Hogy
tisztázzuk, még soha nem karamboloztam! )
A boltba megvettük, amit akartunk és
Paul (úriember módjára) nem hagyott fizetni. Mondván, ha már én vagyok az
utolsó lány akivel 'randizik' akkor már ő fizeti a nasit. Nem értem miért
mondta, nem is vezetek olyan katasztrofálisan!
Visszaúton is csak arról beszélt, hogy
mennyi mindent meg akart tenni a halála előtt, amin csak a szememet forgattam.
Vissza értünk és a srácok rögtön
lerohantak minket, hogy mi tartott eddig. Paul természetesen rám kente mivel én
vezettem... Visszamentünk a tábortűzhöz.
Utána az idő kártyázással és
viccelődéssel telt el. Gondolom, mondanom sem kell, hogy én pár kör után
kiszálltam, mert Billy mindenkit megvert! Néztem, ahogy a fiúk kártyáznak és
arra figyeltem fel, hogy Paul velem szemben ül és bámul rám. Férfias arca, ha
lehet még férfiasabb lett a tűz fényétől. Barna szemei kíváncsiságtól és
vágytól izzottak, ami kicsit megrémisztett. Gondolom észrevette, mert rögtön
másfelé kapta a tekintetét.
Próbáltam nem erre gondolni és inkább
játszottam egy utolsó menetet a fiúkkal. Megkaptam a kártyáimat és a kezem
remegni kezdett. A fiúk kérdezgették, hogy nem-e menjünk be és hogy minden
oké-e. Én csak egy bíztató mosolyt küldtem feléjük és a remegésemet próbáltam
leküzdeni.
Ne, ne, ne, ne, ne most! Kérlek! Mondtam
magamnak. A drog, ami a szobámban hevert, úgy vonzott magához, mint egy mágnes.
Minden porcikám kívánta. Mindegy volt,
hogy fű vagy épp heroin. Valamit be kellett vennem azonnal. Úgy éreztem, ha nem
tudom bevenni, menten meghalok.
- Bocsesz srácok, de nagyon fázom és
álmos is vagyok! Jó éjszakát! - ezzel fogtam magam és a szobámba rohantam.
Bevetettem magam a szekrényembe, és a
legfelső polcról leemeltem a szerszámos ládát, amiben a drogokat tároltam. Nem
volt nehéz le- és felszállni a repülőről, mert a barátaim már lefizették őket.
És szerencsére Denna nem vette észre, hisz azt ígértem neki abba hagyom...
Bevittem a dobozt a szobámba, minden ablakot
kinyitottam és csak aztán a dobozt. Leültem az ágyra és meggyújtottam a füves
cigimet. A kezemben csak úgy remegett a cigaretta. Minél többet szívtam belőle,
annál többre vágytam. Nem éreztem szükségesnek, hogy a heroint is bevegyem. Úgy éreztem ez most megteszi a
kellő hatást, hogy lezuhanyozhassak. A dobozt betettem az ágyam alá és az
ablakokat is becsuktam. Nem kerültre el a figyelmem, hogy a srácok furán néznek
körbe, de úgy gondoltam biztos az erdőből jött valami hang. Mit sem törődve
velük a fürdőbe indultam.
Mire a fürdőbe értem éreztem, hogy hatni
kezdett a cucc. Ellazultam a meleg víz alatt és csak álltam. Éreztem hogyan
gyorsul a szívem, és hogy minden eltorzul körülöttem.
Elég sokáig álltam a víz alatt, mert Ben
szólt be, hogy ne fürödjem el a meleg vizet. Fel sem tűnt, hogy így elment az
idő. Lassan elzártam a csapot megtörölköztem felvettem a pizsim és kimentem a
fürdőből. Ben az ajtóban ült és köszönhetően a mozgászavarnak, amit a fű
okozott, elestem benne. Káromkodva keltem fel és mentem tovább, míg ő mit sem
törődve velem bezárkózott a fürdőbe. Tudta jól, ha be vagyok állva nem szabad
hozzám szólni. Olyankor hülye dolgokat teszek és nem akarom megbántani.
A szobámban rögtön ágyba bújtam és
hagytam, hogy álomba merüljek.
