You are my drug!

1.Fejezet- Költözés               

- Nina! Nina ébredj fel! - hallottam meg nevelőnőnk, Denna izgatott hangját, valahonnan mellőlem.

- Tisztában vagy vele mennyi az idő?- kérdeztem két ásítás között.

- Veled ellentétben igen! Menj fürödj meg és öltözz fel! Én addig felkeltem az öcsédet, egy óra múlva találkozunk az ebédlőben! - adta ki a parancsokat, amikkel nem mertem vitatkozni. Ezért felkeltem és fürdés közben gondolkozni kezdtem.

Az ébresztőm még csak 7 órát mutatott, de a reggeli suli napokon 6-kor van, suli szüneti napokon pedig 7-10-ig van reggeli az otthonban.

Inkább hagytam a dolgot, hisz úgyis kiderül majd. Hagytam, hogy a forró cseppek engedelmesen simítsanak végig éppen aktuális testrészeimen, de azt nem hogy hajamat is eláztassák. Ellazultam a meleg víz alatt és alig bírtam mozgásra bírni testem, hogy állítsa le a csapot és menjen ki.

Valahogy mégis sikerült, mert Ben mellett ülök Dennával szemben.

Dennának félhosszú festett vörös haja van, zöld szeme és fehér bőre. Senki nem nézné 36 évesnek. Pedig  mióta a csecsemőotthonból ide kerültem ő a nevelőnőm és az egyik legjobb barátnőm.

Ben 13 éves átlagosan magas srác. Barna haja és barna szeme van, nagyon szeplős. Külsőre nem igazán hasonlítunk, de belsőre annál inkább!

- Ó, kezdd már el, mert itt vénülök meg! - mondta Tesóm, gondolom ő is hasonlóképpen ideges lehetett, hogy ilyen korán felkeltette.

- Szóval srácok, örökbe fogadtak titeket! - nyögte ki végül.

- Mi!? -  mondtuk egyszerre Tesómmal. Nem gondoltuk, hogy bárki is örökbe fogad minket. Hisz annyi nálunk sokkal jobb gyerek van itt! Pont minket!? Bevallom, azért örültem neki!

- Előző héten ellátogatott hozzánk egy kedves pár elmondták, hogy nem lehet gyerekük, de nagyon szeretnének. Azt mondták ilyen 16 év körüli gyereket szeretnének. - azt mondta gyereket. Nem azt, hogy gyerekeket. - Aztán körbe vezettük őket. Sam meglátott téged- nézett rám. és kérdezgetni kezdett rólad. Elmondtam rólad minden fontos dolgot, majd mondta, hogy ő is ilyen volt, mint te. Aztán elmondtam, hogy te a testvéred nélkül úgy sem mozdulsz sehova, így őt is örökbe fogadták. Ben te pedig Emilyre hasonlítasz. - Hadarta el. Köpni nyelni nem tudtunk. A gondolataim máshol jártak. Látott engem, akkor biztosan én is láttam őt. Nem tudtam felidézni ki lehetett az.

Aztán mintha valami még eszébe jutott volna Dennának. Elkomorult és kicsit félősen nézett ránk:

- Holnap reggel 9-kor indul a repülő, amin rajta kell ülnötök. - olyan halkan mondta, hogy nem lehettem biztos benne hogy tényleg ezt mondta-e. De látszólag igen és csak arra várt, hogy reagáljunk valamit.

- Mégis mikor akartál szólni!?- akadt ki Ben.

- Ne haragudjatok, de nem tudtam mikor mondjam el!- mentegetőzött Denna.

- Ezért kellett minket hajnalok hajnalán felébreszteni, hogy holnap reggel repülünk hozzájuk. - mondtam gúnyosan. Még nem esett le a tantusz.

- Na és mégis kik!? Legalább kedvesek!? - tette fel a kérdéseket Ben.

Nagyon izgatottnak tűnt. Én még mindig nem hittem el hogy holnap el kell hagynom ezt a helyet.

- Ne aggódjatok srácok! Nagyon kedvesek, igen! Így néznek ki. Ő Sam és a felesége Emily. - tolta elénk a képet, amin egy nő és egy férfi állt. A férfinek izmos, bronz bőre volt, illett fekete hajához és szeméhez. Tényleg láttam őt. Mayat akartam hívni és annyira nyomkodtam a telefonomat, hogy nem vettem észre az előttem tornyosuló férfit, így beleütköztem a hátába. Majd illedelmesen elnézést kértem és mentem tovább.

A mellette álló nőnek mellig érő fekete haja két fonatba volt kötve. Arca jobb oldalát, nagy heg torzította el.

- Emlékeztek, hogy el kellett mennem 4 napja egy továbbképzésre? - bólintásunkra folytatta. - Na, az nem továbbképzés volt. Elmentem hozzájuk és beszélgettem pár ottanival és azt mondták, hogy nagyon aranyosak, sok barátjuk van! Nem lesz gond!- próbált minket nyugtatni.

- Na és hol van az az ott?- kérdeztem rá végül, miután csak nem akarta elmondani.

- Az Egyesült Államokban. - nem hittem a fülemnek! Ez valami hülye vicc!? Olyan messze!? Egyáltalán miért ide, Kanadába jöttek gyerekért!?

- Jobb lesz, ha összepakoltok, holnap korán kell kelni. - Nem törődött a kérdésemmel. Fogtuk magunkat és felmentünk pakolódni. Jobban mondva csak Ben. A szobatársam Maya, nem volt itthon, így nyugodtan leültem a szoba közepére kezemben egy fotóalbummal és visszaemlékeztem pár dologra.

Az első képen én és Ben voltam, Ben egy etető székben én meg tömöm bele a spenótot, próbált ellene tiltakozni, de nem hagytam magamat így körülöttünk minden spenótos volt. A másik képen én voltam 10 éves koromban egy színpadon, mikrofonnal a kezemben és énekelek. Emlékszem, hogy meg voltam picit fázva és letüsszentettem a mikrofont, elég ciki volt! Egy másik képen 13 lehettem, a barátaimmal álltunk a Hollywood felirat alatt. Utána egy csomó kép az ottani csillagokról. Képek, ahol a szobánkban a tükör előtt állunk és pózolunk Bennel és Mayaval.

Annyi emlék köt ehhez a szobához, ehhez az otthonhoz, Ottawához.

A gondolataimból Maya vert ki. Barna haja, mint mindig, most is természetes hullámokban omlott vállára. Barna szemei könnyekkel teltek meg és világos arcára is jutott belőle.

- Komolyan örökbe fogadtak titeket!? Az is igaz hogy holnap indul a repülő!?- kérdezte barátnőm az ajtóban állva.

- Sajnálom!- tört ki belőlem is a sírás. Maya odajött leült velem szemben és magához ölelt. Együtt sírtunk, míg Ben be nem jött a szobába, hogy vacsoraidő van.

Lementünk és azt láttuk, hogy minden barátunk tudja már a hírt. Még az utálóink is kussban voltak és nem szóltak egy szót sem hozzánk. A vacsorájuk fölül figyelték minden mozdulatunkat.

Mit sem törődve velük leültünk az asztalunkhoz és egyikőnk sem akart a holnapi vagy az az utáni napokra gondolni. Nem akartam úgy elmenni, hogy az utolsó közös vacsoránk siránkozással menjen el. Hogy oldjam a feszültséget, viccelődni kezdtem, hogy ha nem tetszik a hely, hogyan szökünk meg. Látszólag sikerrel jártam, mivel mire megettük az elénk tett ételt, már 4 szabadulási tervünk volt.

Viszont a szobámban újra rám tört az érzés, miszerint nem akarok elmenni. Az érzést félre tolva megfürödtem, belebújtam a pizsimbe és csak azokat a dolgokat hagytam elő, amik holnap is kellenek majd. Átmentem Benhez a laptopommal és együtt néztük meg a helyet, amit Denna mondott.

A következő szót írtam be a keresőbe: La Push.