You are my drug!

5. Fejezet- Valami alakulgat...

Sziasztok! Sajnálom ezt a sok késést, már jó a gépem és igyekszem írni a többi fejezetet is! :) 

Másnap újult erővel keltem fel. 6 órát mutatott a telefonom. Nem tudtam magammal már mit kezdeni, így halkan beosontam a fürdőbe. A forró vízcseppek segítettek ellazulni. A samponomért nyúltam, hogy a vastag tincsekben álló hajamba masszírozhassam.

Nem sokkal később, frissen mosott hajjal, felöltözve készen álltam az előttem álló napra.

Halkan mentem le a lépcsőn, nehogy felébresszem Saméket. Ám Em már ébren volt.

-         Jó reggelt! – köszöntem vidáman.

-         Nina! – pördült meg Emily. Éppen palacsintát sütött.

-         Ne haragudj! Nem akartalak megijeszteni! –mosolyogtam rá és nyomtam puszit az arcára. – Ha gondolod, segíthetek. – mosolyogtam még mindig.

-         Oké. Akkor, ha megkérhetlek, légy szíves süsd ki a palacsintákat, míg én kiteregetek. –simogatta meg hajamat.

Eleget téve kérésének sütni kezdtem a tésztát. Dennával gyakran szoktunk együtt sürögni-forogni a konyhában. Míg Emily levitte a ruhákat és kiteregetett, majd újra elindította a mosógépeket, addig én ki is sütöttem a palacsintákat. Rátettem egy zöld tányérra, majd letakartam egy konyharuhával, hogy lassabban hűljön.

8 óra volt. Ben is felébredt. Lejött és segített megteríteni.

-         Héé, mi ez a jó illat itt? – nézett körbe kómásan Sam.

-         Épp jókor keltél! Kész a reggeli. – ölelte át Emily.

Leültünk az asztalhoz, majd a reggeli híreket hallgatva enni kezdtünk. Újabb medve támadás, még több áldozat, az eltűntek száma nő…a szokásos. Az elmúlt 10 nap erről szólt. Pault egy hete nem láttam, a tábortűz óta. Sok dolga lehet, hogy megkeressék az eltűnteket. Sam azt mondta, kimerült, de majd beugrik meglátogatni minket. Hiányzott!

-         Legyetek jók! Sziasztok! – puszilt meg minket Em és rohant ki az ajtón.

-         Hova megy? – kérdeztem furcsán. Ennyire elbambultam volna?

-         Behívták a kórházba. Azt mondták sürgős. Találtak egy embert az erdőben, akit széttéptek a medvék. Te merre jártál? –kérdezte Sam nevetve.

-         Paulon jár az esze. –mondta Tesóm mindent tudóan. – Azt ne mond, hogy te még nem vetted észre mi van köztük. Teljesen egymásba vannak habarodva, csak egyik sem mer lépni. – folytatta unottan miközben villájával mutogatott.

-         Ez nem is igaz! Paul és én csak barátok vagyunk! –mondtam ellenkezést nem tűrően. Semmi köze hozzá! Ben védekezően felemelte a kezét. Sam az öklét a szája elé tette, úgy próbálta visszatartani a nevetést. Figyelmeztető pillantást küldtem felé, amitől abbahagyta.

-         Ben ez Paul és Nina dolga. Nekünk ebbe semmi beleszólásunk. - mondta komolyan. - Hagyd a szerelmes pacsirtákat dalolni. - röhögtek együtt most már.

A fiúk lepacsiztak, majd tovább kezdték költeni a mi szerelmi életünket. Nem voltam kíváncsi rá. Fogtam magam és a maradék palacsintámat magamba tömve, elmostam a tányéromat és a szobámba vonultam.

Leültem az íróasztalomhoz a laptopommal és a telefonommal majd zenéket kezdtem letölteni. 10 óra van. Maya még biztos alszik. Ottawában még csak 7 óra van.

-         Hahóó, megjött a pacsirtád. –nézett be Ben. Gyorsan oda futottam az ágyhoz, elvettem egy párnát és nekidobtam. Ő röhögve futott le a nappaliba. Követtem a példáját.

Leértem és tényleg ott állt. Terepmintás térdnadrágban és fekete izompólóban. Meghallotta, hogy jövök és felém fordult. Arca felvidult, hogy meglátott, de még mindig nagyon fáradtnak tűnt.

-         Szia! –köszönt.

-         Sam szerintem jobb lesz, ha mi most kettesben hagyjuk a – Ben nem tudta befejezni, mert Sam befogta a száját. Tudtuk mit akart mondani.

-         A fiatalokat. –fejezte be helyette. Majd kilökdöste az ajtón.

Leültem a kanapéra, Paul meg mellém.

- Csak nekem tűnik úgy, hogy kerülsz engem? - vágtam rögtön a közepébe.

- Mi? Nina erről szó sincs! - szinte megsértődött a kérdésemen.

- Akkor miről? Napok óta nem láttalak. - mondtam ki. Magam sem tudom, hogy vitt rá az Isten, hogy megtegyem. De megkönnyebbültem.

- Ó, szóval hiányoztam. - mosolygott elégedetten. Szerettem ezt a mosolyát. Arca ilyenkor gyerekes lett, amin én is mosolyogtam.

- Igen hiányoztál. - néztem mélyen szemébe, ami melegséget és szeretetet sugárzott. - Jó lett volna veled beszélgetni. - vigyorogtam immár.

- Oké ezen a héten rengeteg dolgom van sajnos. De jövő héten, mondjuk kedden, érted jövök 4-re és elmegyünk együtt valamerre. De most mennem kell. - adott egy puszit az arcomra és kiment. Hallottam, ahogy beindítja a kocsiját és elmegy.

- Naa mi történt!? - ugrott rá a kanapéra Ben. Sam egy mindentudó mosollyal követte őt, és leült oda, ahol Paul ült.

- Háát, azt mondta, hogy mostanában rengeteg dolga van, gondolom a meló. De jövő héten találkozunk! - hangom mondandóm végére egyre jobban felemelkedett. Nem tudtam eltitkolni a boldogságom.

- Randitok lesz! - csodálkozott Ben.

- Igen! - visítottam.

- Menj, újságold el Emnek is! - nevetett Sam.

Hiper szuper gyorsasággal futottam fel a lépcsőn, hogy bevessem magam a szobámba és Em számát kezdjem hívni.